bizony kóka úrnak kellemetlenségei lesznek. nem lehet úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. kicsit túlzásnak tartom, hogy kóka úr leárulózta azokat, akik nem állnak ki horváth ágnes mellett, aki olyan szorgosan viszi véghez a reformokat.
*
a reformok áldozatokkal járnak, de azért hülyének nem kell lenni. már bocsánat, de a reform nem azt jelenti, hogy hétfő reggel úgy kelünk, hogy minden a feje tetején áll, a koncepció csak általánosságokat tartalmaz, majd minden egyes hömbölgésre változtatunk valamit, tehát szerdára már azt sem tudjuk, hogy mit akartunk és miért is kezdtünk bele az egészbe.
*
a súlyponti kórházak esete(i) jó jelzést adtak, hogy a maszatolás nem vezet sikerre, már az alapoknál is megbukott a ki sem dolgozott reform. figyelni kellett volna és nem kapkodni. ha ráért húsz évig bármiféle változás, akkor nem múlt volna pár hónapon, hogy alaposan átgondolt és kidolgozott protokollt hozzon létre a tárca, amelyet pontról pontra végrehajt.
*
erről szó se volt, csak dobálóztak a kopéjmenttel, a súlypontisággal, biztosítókkal, a benzinkúton kapható gyógyszerekkel, a kórházi ágyak átformálásával és a magántőkével. ennek jól láthatóan meg is lett az eredménye, egy nem megtervezett katyvaszt ráöntöttek a népre meg az eüre, majd csodálkozni kezdtek, hogy hát jé, a nép nem akar hozzájárulni a dologhoz.
*
persze, hogy nem akar, azért kell lehetetlenné tenni az eübe áramló pénzek ellopását és fokozottan szankcionálni a járulékot nem fizetőket. ha ez előbb megvan, akkor nem kell szembenézni az orvosi kar betartásával és dacos duzzogásával.
*
mindennek megvan a sorrendje, és megvan a kommunikációja. úgy nem lehet reformot csinálni, hogy azt ki sem találjuk, elkezdjük, de menet közben szinte mindent megváltoztatunk és ráadásul nem mondjuk meg, hogy honnan hova tartunk, mit akarunk elérni és ez mivel jár.
*
én persze nem vagyok egy reformminiszter, mit értek én ehhez, de nagyon sarkosan el tudnám képzelni, hogy hogyan menne egy ilyen kitalálása:
- felmérjük a jelenlegi helyzetet, durván a valóságot
- elemezzük, hogy mik a lehetséges okai a jelenlegi rendszer hibáinak
- kitaláljuk, hogy milyen rendszert szeretnénk
- hosszan gondolkodunk, hogy a jelenlegi és a jól működő között milyen lépésekkel lehet leküzdeni a távolságot
- megkérdezünk másokat, észérveket elfogadjuk, többit kidobjuk
- megmondjuk a résztvevőknek, hogy mi a célunk (hatékonyság, egyéni felelősség, színvonal)
- létrehozunk egy itinert, amelyben egymásra épülő pontokba vannak szedve a szükséges lépések és a fedezetük
- nekifogunk és tartjuk magunkat a sorrendhez
tudom, hogy ez bonyolult és számtalan érdek sérül, ugyanakkor azt hiszem, hogy van itt tíz millió ember akinek most mind sérült az érdeke. melyik pontok valósultak meg? a nyolcadik első fele... akkor miért csodálkozunk?
*
az egészségügy nem szolidaritásra szorul, hanem ésszerű finanszírozásra és takarékos, hatékony működésre. arra, hogy a járulékfizető és/vagy jogosult, egészségügyi problémáját szakszerűen, gyorsan és emberhez méltóan ellássák, hogy mielőbb visszatérhessen egészségesen a termelésbe. ehhez hasonló célról szó sem volt a reformban, csak a finanszírozhatatlanság és a magántőke részvétele volt hangsúlyos.
*
az jó lépés volt, hogy elkezdték megvizsgálni a potyautasok jogosultságát, de sajnos alapvető hiba, hogy ez nem az előkészítő folyamat része volt, hanem a reformé. a potyautasok sokféle okból lehetnek potyautasok, mindenesetre senki nem akarja fedezni a költségeiket. ez normális is. de ha ez a reform részeként derül ki, akkor mégis mi a frászt művelt az eü irányítás az elmúlt húsz évben?
*
az egészségügy haldoklik és lassan nem gyógyításra, hanem feltámasztásra lesz szüksége. a reform klassz, a reform kell. de sajnos nem engedhetjük meg magunknak – mi járulékfizetők – hogy menet közben találják ki, hogy merre is megyünk. eddig éltünk abban a luxusban, hogy a járulékfizetők finanszíroztak bármit is az egészségügyben.
*
most kéne lemondani a luxusról és elszámoltatni az egészségügyet arról, hogy hol is a pénz. ezzel párhuzamosan módszeresen átvizsgálni mindenkit aki minimálbérre van bejelentve, mert az adócsaló csak erőszakból ért. van nekünk egy remek apeh-unk, csapoljuk le a vízfejét és kezdjenek dolgozni üstöllést. első körben jöhetnek az évek óta veszteséges üzletek tulajdonosai és működtetői, a minimálbéres vállalkozók, vagyonvizsgálatot, szigorút, lehet kimérni a hónapokat-éveket.
*
amíg az első ezer adócsaló nem ül börtönben, addig nem érti meg a többi, hogy ezek meglopják az országot, elsősorban a járulékfizetőket, másodsorban mindenkit. ha megteremtjük annak a feltételeit, hogy aki dolgozik, az be is fizesse a járulékokat, akkor gyorsan kiderül, hogy nem finanszírozási, hanem szervezeti problémái vannak az eünek.
*
tessék beszedni az adót, tessék értelmes, ésszerű célokat kitűzni a változások elé és megmondani, hogy a kopéjment rendszer meddig tart majd, mikortól jön a járulékcsökkenés? ilyen adóprést csak addig kell, amíg az állam nem tér észhez és nem hajtja be a működéséhez szükséges adókat. aztán lehet mérsékelni őket, hogy a gazdaság is működésbe jöjjön.
*
a reformok véghezvitele a nagy katyvaszban csak azután jöhetne, hogy az adó és járulékrendszert, amely minden állami kiadás alapja, leegyszerűsítünk és átláthatóvá teszünk. ha már tudjuk, hogy mennyi pénzünk is van, azt el is vesszük, akkor lehet beszélni versenyképességről meg súlyponti kórházról. addig marad az árulózás.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése