megmondom hogyan képezelek én el reformokat. mivel sok területen szükség van szemléletváltásra, nem lesz rövid, de lesznek meredek részek, kíváncsi vagyok ti hogyan látjátok a dolgot. kéretik figyelembe venni, hogy ez egy sarkított, egyszerűsített vázlat, sok ponton kiegészítésre és sok ponton vitára szorul.
minden reform alapja, hogy tisztában legyünk azzal, miért is csináljuk a reformot magát. ez általában minden folyamatra igaz, a piacramenéstől a sakk-körbe járásig. szerintem reformoknak akkor van értelmük, ha van elképzelésünk, hogy együtt milyen országot szeretnénk csinálni magunknak mondjuk 10-25-50 év alatt. persze ötven év nagy idő, de azért mert nem látunk a jövőbe, a tervezésből nem hagyhatjuk el a hosszútávot. vegyük alapvetésnek, hogy egy olcsó és hatékony működésű, kiszolgáló államot szeretnénk amely azért dolgozik, hogy az ország lakói értékes és egyenrangú tagjai legyenek a gazdasági közösségnek. most eu tagok vagyunk, ésszerűnek látszik ezzel tervezni.
mit csinálunk rosszul?
sok mindent. túl sok mindent. legkomolyabb hiba, hogy elvont fogalmakként tartjuk a közbeszédben azokat a konkrét dolgokat is, amelyek felfogásához nem kell közgaszdásznak vagy pénzügyi profinak lenni. adó, járulékok, ingyenes oktatás, sorolhatnám. ezzel a magatartással szakítani kell, hogy tisztán lássa az állampolgár, hogy mennyit ér a munkája, a pénze és az általa a közösbe befizetett pénz. ennek legegyszerűbb és halaszthatatlan módja az igénybe vett állami szolgáltatások és a beszedett adók és járulékok számszerűsítése.
én, mint adófizető állampolgár kifejezettet tudni akarom, hogy mennyi adó folyt be alkalmazottaktól és gazdasági társulásoktók, mennyi eü járulék (fillérre!) és minden egyéb állami bevétel, vámok, fogyasztási adó, hozzájárulások, stb.
ennyi pénzünk van. ebből kell megélni, finanszírozni a közszolgáltatásokat és fejlődni (valamint fedezni a vis major szitukat) ha ezt tudjuk, akkor látjuk meddig ér a takarónk és ehhez képest már jól látszik az is, hogy milyen hosszú a lábunk.
alapvető közösségi érdek, hogy az államot ne lehessen kijátszani és főleg az, hogy ennek a társadalmi elfogadottsága elérje a zérót, vagyis legyen virulens része a közgondolkodásnak, hogy az adócsaló mindannyiunkat meglop, mindannyiunkra plusz terheket ró. ma magyarországon az adócsalás, járuléknemfizetés nemzeti sport, űzi boldog-boldogtalan, kis részben, mert rá van szorulva, nagyobb részben pedig azért, mert semmiféle szankció/jogkövetkezmény nem érinti, a lebukás és a büntetés esélye minimális és az is kijátszható. ez nem csak az államnak nem érdeke, hanem mindenkinek felmérhetetlen kárt okoz. ( vonatkoztassunk el a népszerű nyafogástól, hogy azért nem fizetünk adót, mert túl sokat kll fizetni, ez önigazolás, nem más)
amennyiben az államunkat hosszabb távon kívánjuk működtetni, akkor be kell látnunk, hogy az állam érdekeit (mely áttételesen az állampolgárok érdekei is) meg kell védenünk azoktól az állampolgároktól, akik veszélyezttik ezen érdekeket. ez a védekezés eleinte nagyon sokba kerül, de ahogy haladunk az időben és egyre okosabban alkalmazzuk az információs és média technológiákat, egyre alacsonyabb költséggel, egyre több érdeksértőt tudunk kezelni, a végeredmény pedig egy olyan egyensúly, amelyet viszonylag alacsony költséggel fenttarthatunk. természetesen mindig lesz egy bizonyos töredék százalék, aki akkor is csalna, ha nem is kéne adózni, de nem szabad ehhez viszonyítani. ezzel párhuzamosan az adócsalók mellé kell zárni mindazokat az állami tisztségviselőket, akik lehetővé teszik, hogy apró korrupciókból épüljenek fel az állami, államigazgatási folyamatok.
ha eljutunk idáig és ideális államunkról már a nép is tudja, hogy nem puhapöcsű és tényleg le kell ülni az adócsalást meg a hamisított tb kártyát, nagyot léptünk előre, ráadásul még adóból és járulékokból is jelentősen magasabb összeget szedtünk be, tehát van fedezete a további módosításoknak.
első körben a nagy állami ellátórendszereket kell felülvizsgálni, mindenekelőtt az államot saját magát. azonnal megszüntetendő a közbeszerzés nevű pénzosztogatás, az állami beszállítók a legvadabb piaci versenyben méressenek meg és minden szerződésért feleljen is az aláírója, elsősorban állami oldalon. a mindenféle jogokkal felruházott állami alkalmazottak bármikor legyenek vizsgálhatóak és ellenőrizhetőek, feleljenek teljes vagyonukkal az általuk hozott döntésekért. (korrupció!)
az állami szférában dolgozók magas száma a munkahatékonyság vizsgálatának mellőzése miatt van, lépésről lépésre fel kell mérni, hogy az egyes intézményi feladatok milyen szaktudású állományt igényelnek valójában, és a hatékonység folyamatos mérése mellett addig kell karcsúsítani az intézményeket, amennyire csak lehetséges. mindannyiunk pénzével sáfárkodnak az állami intézmények és háttérintézmények, alapos vizsgálatra szorul, hogy mindre szükség van-e, egyáltalán mely feladatok hárulnak szükségszerűen az államra és melyek nem. nyilván az államra hárul a közrendvédelem, földhivatali nyilvántartás, okmányok kiadása/gyártása, diplomácia, szociális szükségletek ellátása, alapoktatási tevékenységek, stb.
a sok ezer közalkalmazott aki csak azért van állami pozícióban, mert tudása rég versenyképtelen, lemaradt, szakmájában nem követi a változásokat nem tartható pozícióban. azonnal fel kell számolni a szocreál csökevényeket, a nyelvpótléktól kezdve a pénteken kettőkor hazamenésig. mindkét dolog életszerűtlen, ha az állami alkalmazottnak a munkájához szüksége van nyelvtudásra, akkor fel sem merül olyan alkalmazása aki nem beszéli az adott nyelvet, nemhogy még pluszt kapjon esetleg egy másik nyelvért. ha pedig nincs szükség nyelvtudásra, akkor miért kapjon plusz juttatást? a munkaruha juttatás, kamatmentes hitelek és egyéb, a piaci szférában is ritka kivételnek számító pluszok az államigazgatásban sem alkalmazhatóak. az állami alkalmazotti lét nem lehet "már csak két év a nyugdíjig" igenis hatékony munkavégzésre van szükség és a folyamatok szabályainak betartására. ha 30 nap van egy ügy kezelésére, akkor a 31. napon az állami alkalmazott repüljön az utcára, mert alkamatlan a feladatára. (németország fele ennyi közalkalmazottal működteti az állami szféráját) ha már csak a szükséges közalkalmazotti létszámunk van, és minden intézmény ellátja a feladatát rendesen, akkor jöhetnek a nagy állami rendszerek.
adók és járulékok
az adórendszerünk átláthatalanul bonyolult és követhetetlen, számtalan kiskapu és rés van benne, az elvonás mértéke pedig azokat is a kijátszására sarkallja, akik egyébként nem lopnának a közösből vagy sehonnan. szerintem a gazdasági folyamatok maximum 3 adónemmel lefedhetőek. ezekből az személyi jövedelemadó legyen 2 kulcsos, (20% és 30%) a gazdasági társaságok adója legyen 35% és az egyéni vállalkozó/számlakibocsájtó magánember legyen 30%. a bérként kifizetett juttatások a kifizetőnél ne legyenek terhelve, vagyis a munkáltató ne fizessen büntetést azért, mert munkaerőt alkalmaz. a végtelen számú járulékokat fel kell számolni, minden magánszemélyre rójunk ki 1%-os balesetbiztosítási díjat, amely fedezi a mentőszolgálatok, baleseti ellátás költségeit. tőkejövedelmek adója egységesen 20%+1% balesetbiztosítási díj. így egy jól kereső magánember 31%-ot adózik, ezt a mértéket már valószínűleg nem éri meg elcsalni, ha mégis, akkor börtönbe vele. az őt alkalmazó gazdasági társulás lehetőséget kap, hogy egyrészt leegyszerűsítse az adminisztrációját, másrészt, hogy trükkök és csalás nélkül tudjon alkalmazni szakembereket, igényei szerint.
az áfa legyen egységesen 12% a fogyasztáshoz kötött adók igazságosabbak, mint a progresszív kulcsú vagy általános adók.
semmiféle egészségbiztosítási járulékot az állam ne szedjen, az egészségbiztosítás ügyét bízza az erre hivatott piaci szereplőkre. így a munkavállalók eldönthetik, hogy milyen minőségű eü szolgáltatást fizetnek meg, az eü szolgáltatók viszont kénytelenek lesznek versenyezni a betegekért.
aki semmiféle egészségbiztosítást nem hajlandó finanszírozni, vagy nyugdíjas, az részt vehet a szociális ellátásként működő állami egészségügyben, természetesen kivárva sorát.
egészségügy
az államnak ne legyen feladata az általános, térítésmentes eü ellátás, viszont legyen feladata megteremteni a feltételeit a professzionális egészégügyi rendszerek működéséhez és azok nagyon szigorú ellenőrzéséhez. az egészségügynek el kell választódnia a közös állami alaptól, így nem lehet közpénzből gazdálkodni. az állami eü ellátóhelyeket nem szabad eladni, viszont a piaci szereplőket lehet kötelezni, hogy korszerű és modern kórházakat és rendelőket építsenek és üzemeltessenek. az oep-et meg kell szüntetni, felesleges, a piaci szereplők majd vigyáznak a biztosítottak által befizetett pénzekre. a piaci szereplők vásárolják meg a jogot az eüpiaci szereplésre, az így befolyó összegeket a megmaradó állami intézmények korszerűsítésére kell fordítani. a nyugdíjasok az állami intézményekben térítésmentes ellátást kapnak, csakúgy, mint a szociálisan rászorulók. az állam működtessen egy érdekvédő fórumot, amely felügyeli a magánbiztosítottak panaszait. a magánpraxisokért évente megújítandó praxisdíjat kelljen fizetni, amelyet egészségbiztosító átvállalhat a vele szerződött orvos esetében. az orvosokat általános pontrendszer szerint minősítsék, tehát az orvost érdekeltté kell tenni abban, hogy kiváló szolgáltatást nyújtson nem csak a biztosító számára, hanem a betegek számára is.
állami intézményben magánpraxis nem folytatható, állami intézményben végzett orvosi tevékenység mellett magánpraxis nem foytatható. természetesen az állami intézményekben az orvosok és szakszemélyzet fizetését piacközeli szintre kell emelni, ez finanszírozható a praxisdíjakból, a biztosítók adójából, hiszen az állami intézmények igénybevétele és költségei lecsökkennek. hálapénzért azonnali kirúgás, számtalan pontok levonása. a piac úgyis kialakítja, hogy mennyi pont alatt nem alkalmaz orvost.
az országos mentőszolgálat teljes átalakítása szükséges, a műszaki színvonanal tarthatatlan, a befolyó balesetbiztosítási járulék (1%) finanszírozza a megfelelő szolgáltatást és a szakszemélyzet versenyképes fiztését. szabadon lehessen mentőszolgáltatást indítani, szakmai felügyeletet az eü minisztérium lásson el, nagyon szigorúan.
oktatás
az állam biztosítson térítésmentes iskolai oktatást 6-tól 16 éves korig. az állam tegyen pénzt a szakképzésbe, a felszámolt és szétrombolt szakiskolai oktatás káros hatásai már ma is érezhetőek, a helyzet egyre rosszabb lesz, a szakmunkásképzés újra létrehozása elengedhetetlen. ne csak az legyen az alternatíva, hogy valaki diplomás lesz, a szakképzett munkaerő és a szakmunka az alapja a szolgáltatóiparnak és a kkv termelésnek. legyen valós alternatíva érteni valamihez. az első 10-15 évben a szakmunkásképzést finanszírozza az állam, ennek elteltével fokozatosan vonuljon ki és terhelje át a feladatot a magán szakiskolákra, akik térítés ellenében és/vagy munkaszerződés fejében képeznek.
a felsőoktatás finanszírozása részben állami feladat, de csak kis részben. a felsőoktatásba mindenki juthasson be, anyagi helyzettől függetlenül, az első évben mindenképpen legyen térítésmentes az oktatás, viszont az első év tanulmányi eredményei alapján a 75% alatt teljesítők kerüljenek át teljes térítéses rendszerbe, 75% és 95%-os eredményűek kerüljenek 50%-os térítési rendszerbe és a 95% felett teljesítők tanuljanak állami finanaszírozásból. ( kötelező magyarországi munkavégzés a diploma után 3-5 évig?) a hallgatók által befizetett pénzek maradjanak az oktatási intézménynél az állam pedig semmiféle fejkvótával ne támogassa ezeket, leszámítva a 75% felett teljesítőket.
ennek hosszabb távon az lesz az eredménye, hogy tényleg csak az fog felsőfokú végzettséggel rendelkezni, aki erre kvalitásánál fogva alkalmas, illetve aki finanszírozza a saját képzését. a felsőfokú intézmények saját költségvetésből fejlessznek, érdekükben fog állni a minőségi oktatás. talán pár év alatt az egyetemeink egy része felverekedheti magát a világranglista első 400ába. ehhez korszerű infrastruktúra és korszerű oktatási anyag kell, korszerű oktatókkal, akik nem 50 éve dünnyögik ugynazt. legyen érdemes is egyetemre járni, mert az ott megszerezhető tudás eladható.
a jelen gyakorlattól eltérően egyáltalán nem kell mindenkinek diploma, az elvégzendő munkák nagyrészéhez semmi szükség felsőfokú végzettségre, de akinek van, annak legyen olyan amely mögött valós tudásfedezet van.
szociális juttatások
a féktelen segélyezést azonnal be kell fejezni, csak és kizárólag valós szociális rászorultság esetén alkalmazható. a messze minimábér felett kereső családokban nem szabad családi ptólékot fizetni, a gyes-gyed-tgyás, mibánat összevonandó, egy támogatásként a szülséstől számított 6 hónapig járjon. a családi pótlék ne legyen sokszorozható, jár vagy nem jár alapon fizethető. a segélyhalmozás hozzájárul a munkaképesek otthonmaradásához, semmiféle együttes állami támogatás nem haladhatja meg a minimálbér összegét és 3 havonta a munkaképeseknél felülvizsgálandó, hogy keres-e munkát. az őstermelői igazolvánnyal járó adómentességet be kell szüntetni, csakúgy, mint a képviselők adómentes juttatásait. személygépkocsi használat pool rendszerben, kivéve közjogi méltóságok esetében.
nyugellátásból az állam fokozatosan vonuljon ki, az állami szerepvállalás korlátozódjon egységes egyennyugdíjra, amelyet mindenki megkap, aki legalább 20 évet munkaviszonyban töltött. ennek legyen maximuma a minimálbér fele.
egyéb
a pártok és egyházak finanszírozása a tagok által történjen, semmiféle magánintézmény ne kapjon állami támogatást, csak ha annak kifejezetten van haszna az adózók közösségére nézve is.
a parlament maximális létszáma 200 fő, a kormányzati ciklus hossza 3 év.
az egyházi, alapítványi iskolák, bélyeggyűjtő, kőfaragó és balettáncos egyesületek bármiféle állami támogatása tilos, aki ilyesmit kíván igénybevenni, az saját zsebéből megteheti. ahol csak egyházi iskola van, ott az állam hozzon létre iskolát. tudományos kutatások támogatásában az állam főként az alapkutatás esetében vállalhet szerepet, akkor is tulajdoni hányadért cserébe.
összefoglalva:
az állampolgárok a kiszámítható, egyszerű és alacsony elvonás mellett fordíthatnak a jövőjükre (egészség és nyugdíjbiztosítás), és megértik, hogy az egyéni felelősségvállalás hosszú távon megtérül, a gazdasági társaságok csökkenő adminisztráció mellett fejlődhetnek, az állam olcsóbban üzemel és nem foglalkozik olyasmivel ami nem feladata, miközben az államnak dolgozók nem azok maradnak, akik a piaci megmérettetésből kiesnek. mindenki hatékonyabb környezetben dolgozik, az elmaradott területekre is lesz értelme gazdasági vállalkozásokat vinni. szerintem versenyképesek leszünk.
természetesen ezen változások nem mennek egyik napról a másikra, adó és járulékügyben tabula rasa-ra van szükség, de sem a szakképzés nem két nap alatt visszaállítható helyzetű, sem a nyugdíjrendszer nem egyszerűsíthető hirtelen. ez körülbelül a következő 7 - 10 év melója, de vannak hatásai, amelyek korábban is élvezhetőek. mindenképpen az adórendszerrel kell kezdeni.
*
minden reform alapja, hogy tisztában legyünk azzal, miért is csináljuk a reformot magát. ez általában minden folyamatra igaz, a piacramenéstől a sakk-körbe járásig. szerintem reformoknak akkor van értelmük, ha van elképzelésünk, hogy együtt milyen országot szeretnénk csinálni magunknak mondjuk 10-25-50 év alatt. persze ötven év nagy idő, de azért mert nem látunk a jövőbe, a tervezésből nem hagyhatjuk el a hosszútávot. vegyük alapvetésnek, hogy egy olcsó és hatékony működésű, kiszolgáló államot szeretnénk amely azért dolgozik, hogy az ország lakói értékes és egyenrangú tagjai legyenek a gazdasági közösségnek. most eu tagok vagyunk, ésszerűnek látszik ezzel tervezni.
*
mit csinálunk rosszul?
sok mindent. túl sok mindent. legkomolyabb hiba, hogy elvont fogalmakként tartjuk a közbeszédben azokat a konkrét dolgokat is, amelyek felfogásához nem kell közgaszdásznak vagy pénzügyi profinak lenni. adó, járulékok, ingyenes oktatás, sorolhatnám. ezzel a magatartással szakítani kell, hogy tisztán lássa az állampolgár, hogy mennyit ér a munkája, a pénze és az általa a közösbe befizetett pénz. ennek legegyszerűbb és halaszthatatlan módja az igénybe vett állami szolgáltatások és a beszedett adók és járulékok számszerűsítése.
*
én, mint adófizető állampolgár kifejezettet tudni akarom, hogy mennyi adó folyt be alkalmazottaktól és gazdasági társulásoktók, mennyi eü járulék (fillérre!) és minden egyéb állami bevétel, vámok, fogyasztási adó, hozzájárulások, stb.
*
ennyi pénzünk van. ebből kell megélni, finanszírozni a közszolgáltatásokat és fejlődni (valamint fedezni a vis major szitukat) ha ezt tudjuk, akkor látjuk meddig ér a takarónk és ehhez képest már jól látszik az is, hogy milyen hosszú a lábunk.
*
alapvető közösségi érdek, hogy az államot ne lehessen kijátszani és főleg az, hogy ennek a társadalmi elfogadottsága elérje a zérót, vagyis legyen virulens része a közgondolkodásnak, hogy az adócsaló mindannyiunkat meglop, mindannyiunkra plusz terheket ró. ma magyarországon az adócsalás, járuléknemfizetés nemzeti sport, űzi boldog-boldogtalan, kis részben, mert rá van szorulva, nagyobb részben pedig azért, mert semmiféle szankció/jogkövetkezmény nem érinti, a lebukás és a büntetés esélye minimális és az is kijátszható. ez nem csak az államnak nem érdeke, hanem mindenkinek felmérhetetlen kárt okoz. ( vonatkoztassunk el a népszerű nyafogástól, hogy azért nem fizetünk adót, mert túl sokat kll fizetni, ez önigazolás, nem más)
*
amennyiben az államunkat hosszabb távon kívánjuk működtetni, akkor be kell látnunk, hogy az állam érdekeit (mely áttételesen az állampolgárok érdekei is) meg kell védenünk azoktól az állampolgároktól, akik veszélyezttik ezen érdekeket. ez a védekezés eleinte nagyon sokba kerül, de ahogy haladunk az időben és egyre okosabban alkalmazzuk az információs és média technológiákat, egyre alacsonyabb költséggel, egyre több érdeksértőt tudunk kezelni, a végeredmény pedig egy olyan egyensúly, amelyet viszonylag alacsony költséggel fenttarthatunk. természetesen mindig lesz egy bizonyos töredék százalék, aki akkor is csalna, ha nem is kéne adózni, de nem szabad ehhez viszonyítani. ezzel párhuzamosan az adócsalók mellé kell zárni mindazokat az állami tisztségviselőket, akik lehetővé teszik, hogy apró korrupciókból épüljenek fel az állami, államigazgatási folyamatok.
*
ha eljutunk idáig és ideális államunkról már a nép is tudja, hogy nem puhapöcsű és tényleg le kell ülni az adócsalást meg a hamisított tb kártyát, nagyot léptünk előre, ráadásul még adóból és járulékokból is jelentősen magasabb összeget szedtünk be, tehát van fedezete a további módosításoknak.
*
első körben a nagy állami ellátórendszereket kell felülvizsgálni, mindenekelőtt az államot saját magát. azonnal megszüntetendő a közbeszerzés nevű pénzosztogatás, az állami beszállítók a legvadabb piaci versenyben méressenek meg és minden szerződésért feleljen is az aláírója, elsősorban állami oldalon. a mindenféle jogokkal felruházott állami alkalmazottak bármikor legyenek vizsgálhatóak és ellenőrizhetőek, feleljenek teljes vagyonukkal az általuk hozott döntésekért. (korrupció!)
*
az állami szférában dolgozók magas száma a munkahatékonyság vizsgálatának mellőzése miatt van, lépésről lépésre fel kell mérni, hogy az egyes intézményi feladatok milyen szaktudású állományt igényelnek valójában, és a hatékonység folyamatos mérése mellett addig kell karcsúsítani az intézményeket, amennyire csak lehetséges. mindannyiunk pénzével sáfárkodnak az állami intézmények és háttérintézmények, alapos vizsgálatra szorul, hogy mindre szükség van-e, egyáltalán mely feladatok hárulnak szükségszerűen az államra és melyek nem. nyilván az államra hárul a közrendvédelem, földhivatali nyilvántartás, okmányok kiadása/gyártása, diplomácia, szociális szükségletek ellátása, alapoktatási tevékenységek, stb.
*
a sok ezer közalkalmazott aki csak azért van állami pozícióban, mert tudása rég versenyképtelen, lemaradt, szakmájában nem követi a változásokat nem tartható pozícióban. azonnal fel kell számolni a szocreál csökevényeket, a nyelvpótléktól kezdve a pénteken kettőkor hazamenésig. mindkét dolog életszerűtlen, ha az állami alkalmazottnak a munkájához szüksége van nyelvtudásra, akkor fel sem merül olyan alkalmazása aki nem beszéli az adott nyelvet, nemhogy még pluszt kapjon esetleg egy másik nyelvért. ha pedig nincs szükség nyelvtudásra, akkor miért kapjon plusz juttatást? a munkaruha juttatás, kamatmentes hitelek és egyéb, a piaci szférában is ritka kivételnek számító pluszok az államigazgatásban sem alkalmazhatóak. az állami alkalmazotti lét nem lehet "már csak két év a nyugdíjig" igenis hatékony munkavégzésre van szükség és a folyamatok szabályainak betartására. ha 30 nap van egy ügy kezelésére, akkor a 31. napon az állami alkalmazott repüljön az utcára, mert alkamatlan a feladatára. (németország fele ennyi közalkalmazottal működteti az állami szféráját) ha már csak a szükséges közalkalmazotti létszámunk van, és minden intézmény ellátja a feladatát rendesen, akkor jöhetnek a nagy állami rendszerek.
*
adók és járulékok
az adórendszerünk átláthatalanul bonyolult és követhetetlen, számtalan kiskapu és rés van benne, az elvonás mértéke pedig azokat is a kijátszására sarkallja, akik egyébként nem lopnának a közösből vagy sehonnan. szerintem a gazdasági folyamatok maximum 3 adónemmel lefedhetőek. ezekből az személyi jövedelemadó legyen 2 kulcsos, (20% és 30%) a gazdasági társaságok adója legyen 35% és az egyéni vállalkozó/számlakibocsájtó magánember legyen 30%. a bérként kifizetett juttatások a kifizetőnél ne legyenek terhelve, vagyis a munkáltató ne fizessen büntetést azért, mert munkaerőt alkalmaz. a végtelen számú járulékokat fel kell számolni, minden magánszemélyre rójunk ki 1%-os balesetbiztosítási díjat, amely fedezi a mentőszolgálatok, baleseti ellátás költségeit. tőkejövedelmek adója egységesen 20%+1% balesetbiztosítási díj. így egy jól kereső magánember 31%-ot adózik, ezt a mértéket már valószínűleg nem éri meg elcsalni, ha mégis, akkor börtönbe vele. az őt alkalmazó gazdasági társulás lehetőséget kap, hogy egyrészt leegyszerűsítse az adminisztrációját, másrészt, hogy trükkök és csalás nélkül tudjon alkalmazni szakembereket, igényei szerint.
*
az áfa legyen egységesen 12% a fogyasztáshoz kötött adók igazságosabbak, mint a progresszív kulcsú vagy általános adók.
*
semmiféle egészségbiztosítási járulékot az állam ne szedjen, az egészségbiztosítás ügyét bízza az erre hivatott piaci szereplőkre. így a munkavállalók eldönthetik, hogy milyen minőségű eü szolgáltatást fizetnek meg, az eü szolgáltatók viszont kénytelenek lesznek versenyezni a betegekért.
aki semmiféle egészségbiztosítást nem hajlandó finanszírozni, vagy nyugdíjas, az részt vehet a szociális ellátásként működő állami egészségügyben, természetesen kivárva sorát.
*
egészségügy
az államnak ne legyen feladata az általános, térítésmentes eü ellátás, viszont legyen feladata megteremteni a feltételeit a professzionális egészégügyi rendszerek működéséhez és azok nagyon szigorú ellenőrzéséhez. az egészségügynek el kell választódnia a közös állami alaptól, így nem lehet közpénzből gazdálkodni. az állami eü ellátóhelyeket nem szabad eladni, viszont a piaci szereplőket lehet kötelezni, hogy korszerű és modern kórházakat és rendelőket építsenek és üzemeltessenek. az oep-et meg kell szüntetni, felesleges, a piaci szereplők majd vigyáznak a biztosítottak által befizetett pénzekre. a piaci szereplők vásárolják meg a jogot az eüpiaci szereplésre, az így befolyó összegeket a megmaradó állami intézmények korszerűsítésére kell fordítani. a nyugdíjasok az állami intézményekben térítésmentes ellátást kapnak, csakúgy, mint a szociálisan rászorulók. az állam működtessen egy érdekvédő fórumot, amely felügyeli a magánbiztosítottak panaszait. a magánpraxisokért évente megújítandó praxisdíjat kelljen fizetni, amelyet egészségbiztosító átvállalhat a vele szerződött orvos esetében. az orvosokat általános pontrendszer szerint minősítsék, tehát az orvost érdekeltté kell tenni abban, hogy kiváló szolgáltatást nyújtson nem csak a biztosító számára, hanem a betegek számára is.
*
állami intézményben magánpraxis nem folytatható, állami intézményben végzett orvosi tevékenység mellett magánpraxis nem foytatható. természetesen az állami intézményekben az orvosok és szakszemélyzet fizetését piacközeli szintre kell emelni, ez finanszírozható a praxisdíjakból, a biztosítók adójából, hiszen az állami intézmények igénybevétele és költségei lecsökkennek. hálapénzért azonnali kirúgás, számtalan pontok levonása. a piac úgyis kialakítja, hogy mennyi pont alatt nem alkalmaz orvost.
*
az országos mentőszolgálat teljes átalakítása szükséges, a műszaki színvonanal tarthatatlan, a befolyó balesetbiztosítási járulék (1%) finanszírozza a megfelelő szolgáltatást és a szakszemélyzet versenyképes fiztését. szabadon lehessen mentőszolgáltatást indítani, szakmai felügyeletet az eü minisztérium lásson el, nagyon szigorúan.
*
oktatás
az állam biztosítson térítésmentes iskolai oktatást 6-tól 16 éves korig. az állam tegyen pénzt a szakképzésbe, a felszámolt és szétrombolt szakiskolai oktatás káros hatásai már ma is érezhetőek, a helyzet egyre rosszabb lesz, a szakmunkásképzés újra létrehozása elengedhetetlen. ne csak az legyen az alternatíva, hogy valaki diplomás lesz, a szakképzett munkaerő és a szakmunka az alapja a szolgáltatóiparnak és a kkv termelésnek. legyen valós alternatíva érteni valamihez. az első 10-15 évben a szakmunkásképzést finanszírozza az állam, ennek elteltével fokozatosan vonuljon ki és terhelje át a feladatot a magán szakiskolákra, akik térítés ellenében és/vagy munkaszerződés fejében képeznek.
*
a felsőoktatás finanszírozása részben állami feladat, de csak kis részben. a felsőoktatásba mindenki juthasson be, anyagi helyzettől függetlenül, az első évben mindenképpen legyen térítésmentes az oktatás, viszont az első év tanulmányi eredményei alapján a 75% alatt teljesítők kerüljenek át teljes térítéses rendszerbe, 75% és 95%-os eredményűek kerüljenek 50%-os térítési rendszerbe és a 95% felett teljesítők tanuljanak állami finanaszírozásból. ( kötelező magyarországi munkavégzés a diploma után 3-5 évig?) a hallgatók által befizetett pénzek maradjanak az oktatási intézménynél az állam pedig semmiféle fejkvótával ne támogassa ezeket, leszámítva a 75% felett teljesítőket.
*
ennek hosszabb távon az lesz az eredménye, hogy tényleg csak az fog felsőfokú végzettséggel rendelkezni, aki erre kvalitásánál fogva alkalmas, illetve aki finanszírozza a saját képzését. a felsőfokú intézmények saját költségvetésből fejlessznek, érdekükben fog állni a minőségi oktatás. talán pár év alatt az egyetemeink egy része felverekedheti magát a világranglista első 400ába. ehhez korszerű infrastruktúra és korszerű oktatási anyag kell, korszerű oktatókkal, akik nem 50 éve dünnyögik ugynazt. legyen érdemes is egyetemre járni, mert az ott megszerezhető tudás eladható.
a jelen gyakorlattól eltérően egyáltalán nem kell mindenkinek diploma, az elvégzendő munkák nagyrészéhez semmi szükség felsőfokú végzettségre, de akinek van, annak legyen olyan amely mögött valós tudásfedezet van.
*
szociális juttatások
a féktelen segélyezést azonnal be kell fejezni, csak és kizárólag valós szociális rászorultság esetén alkalmazható. a messze minimábér felett kereső családokban nem szabad családi ptólékot fizetni, a gyes-gyed-tgyás, mibánat összevonandó, egy támogatásként a szülséstől számított 6 hónapig járjon. a családi pótlék ne legyen sokszorozható, jár vagy nem jár alapon fizethető. a segélyhalmozás hozzájárul a munkaképesek otthonmaradásához, semmiféle együttes állami támogatás nem haladhatja meg a minimálbér összegét és 3 havonta a munkaképeseknél felülvizsgálandó, hogy keres-e munkát. az őstermelői igazolvánnyal járó adómentességet be kell szüntetni, csakúgy, mint a képviselők adómentes juttatásait. személygépkocsi használat pool rendszerben, kivéve közjogi méltóságok esetében.
*
nyugellátásból az állam fokozatosan vonuljon ki, az állami szerepvállalás korlátozódjon egységes egyennyugdíjra, amelyet mindenki megkap, aki legalább 20 évet munkaviszonyban töltött. ennek legyen maximuma a minimálbér fele.
*
egyéb
a pártok és egyházak finanszírozása a tagok által történjen, semmiféle magánintézmény ne kapjon állami támogatást, csak ha annak kifejezetten van haszna az adózók közösségére nézve is.
a parlament maximális létszáma 200 fő, a kormányzati ciklus hossza 3 év.
*
az egyházi, alapítványi iskolák, bélyeggyűjtő, kőfaragó és balettáncos egyesületek bármiféle állami támogatása tilos, aki ilyesmit kíván igénybevenni, az saját zsebéből megteheti. ahol csak egyházi iskola van, ott az állam hozzon létre iskolát. tudományos kutatások támogatásában az állam főként az alapkutatás esetében vállalhet szerepet, akkor is tulajdoni hányadért cserébe.
*
összefoglalva:
az állampolgárok a kiszámítható, egyszerű és alacsony elvonás mellett fordíthatnak a jövőjükre (egészség és nyugdíjbiztosítás), és megértik, hogy az egyéni felelősségvállalás hosszú távon megtérül, a gazdasági társaságok csökkenő adminisztráció mellett fejlődhetnek, az állam olcsóbban üzemel és nem foglalkozik olyasmivel ami nem feladata, miközben az államnak dolgozók nem azok maradnak, akik a piaci megmérettetésből kiesnek. mindenki hatékonyabb környezetben dolgozik, az elmaradott területekre is lesz értelme gazdasági vállalkozásokat vinni. szerintem versenyképesek leszünk.
*
természetesen ezen változások nem mennek egyik napról a másikra, adó és járulékügyben tabula rasa-ra van szükség, de sem a szakképzés nem két nap alatt visszaállítható helyzetű, sem a nyugdíjrendszer nem egyszerűsíthető hirtelen. ez körülbelül a következő 7 - 10 év melója, de vannak hatásai, amelyek korábban is élvezhetőek. mindenképpen az adórendszerrel kell kezdeni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése